Annyira jó, hogy egy ilyen vidám fotót választottál hozzá! Bár a történet borzalmasan tragikus és fájdalmas, de maga az oldal megnyugtató. Tényleg, mintha ott lenne, ahol mindig is szeretett volna lenni, és most mosolyogva néz le rátok.
(a kondenzcsík meg tökéletes lett)
A képet apósom emlékére készÍtettem, aki tragikus hirtelenséggel, fiatalon ment el idén tavasszal.
Ha még annyit hozzáteszek, hogy pilótaként élete volt a repülés, akkor jobban megérthetitek, hogy ebbe a képbe szimbolikusan és formálisan is belesûrÍtettem "mindent", amit számomra az élete és a halála megtestesÍt/ett. Azóta is úgy gondolok rá, mint aki itt van, csak éppen úton...
Felhasználtam valakitõl- mégpedig úgy rémik innen, a felhasználók közül..- az esõt (kérlek, ne vessetek meg: az elején csak mentegettem le mindenfélét, mint egy bolondgomba, de nem tudtam az etikáját, ezért a tulajdonost nem mentettem el, ha magáénak tudja valaki, kérem jelezze, mert szeretném ideÍrni a nevét!!!!- bocsánat)
és a repcsit Valerie Foster Wanderlust készletébõl.
