Fehéren – feketén

Régóta tervezem, hogy készítek egy fekete-fehér fotókönyvet, csak még a megvalósítás várat magára. Viszont szorgalmasan gyűjtögetem a különböző fekete-fehérré varázsló módszereket, mert van belőle töménytelen. A pluginokról nem is beszélve. Sosem árt többféle technikát elsajátítani, mert ami az egyik fotón nem működik jól, az lehet, hogy a másikon már tökéletes eredményt ad. Ha meg csak egyet ismerünk, nehéz lesz mással próbálkozni:)

Amit most mutatok be, egy nagyon ígéretes trükk, több képen kipróbálva is megállta a helyét.

Ezt a fotót választottam:

Photoshop fekete-fehér

Festőszín fekete, háttérszín fehér. Ezt legegyszerűbben a D billentyű lenyomásával érhetjük el. Rétegpaletta, korrekciós rétegek, ott válasszuk a Gradient Map-ot (színátmenet térkép). Mivel a Festő-, és háttérszínt már előre meghatároztuk, a megjelenő ablakban már ez a színátmenet fog megjelenni.

Photoshop fekete-fehér

(tovább…)

Photoshop a legelejétől – színkorrekció

Photoshop a legelejétől – színkorrekció

A színes fotózáshoz értelemszerűen markánsan hozzátartoznak a színek. És ezeket korrigálni kell, ugyanis nagyon sok esetben a fotón nem azok a színek jelennek meg, mint ami a valóságban volt. Ráadásul a szemünk elég rendesen képes korrigálni az adott helyen, ha valamiről tudjuk, hogy fehér, nagyjából képesek vagyunk fehérnek is látni, aztán a fotón kiderül a brutál eltérés. A fényképezőgép sajnos nem úgy működik, mint a szemünk. 🙂

Az, hogy pont olyan legyen egy kép, mint a valóság, nagyjából a lehetetlennel egyenlő. De ha belegondolunk, magát a valóságot is egészen különbözően érzékelik az emberek. Jó, persze ha valaki  zöldnek látja a pirosat, ott más probléma van, de esetleg más árnyalatot érzékel, másképp hatnak rá a színek, így mást tart valóságosnak.

Színhelyesnek akkor ítélhetünk egy képet, ha ránézünk (meg még pár ember), és úgy gondoljuk, hogy ez így jól néz ki. Azért ez sem igaz minden esetben, mert műszaki felvételnél vagy például festménynél fontos lehet a tökéletesség (ami nincs). Ilyenkor kimérve a szürkét, annak bizony szürkének kell lennie. Ilyenkor már csak az a gond, hogy 10 monitorból tízféleképp fog kinézni az egyébként majdnem tökéletes kép. Ahhoz, hogy mi magunk közelítsünk a tökéleteshez, rendszeresen kalibrált, jó minőségű monitor is kell, és akkor legalább azt elmondhatjuk, hogy nálunk tuti jó, ha másnál nem ilyen, arról már mi nem tehetünk. És akkor a nyomtatással nem is bonyolítom tovább a kérdést, mert ott még szinkronban kell lennie mindennek mindennel.

A látható fénynek egyik jellemzője a hullámhossz. A különböző hullámhosszakat a szemünk különböző színekként érzékeli. Az emberi szem számára látható tartomány 400 – 700 nanométer.

Photoshop színek

Ebben a színképben lévő összes szín meghatározható egy hullámhosszal.  Természetesen a valóságban nincsenek tiszta színek. Bármit fotózunk, különböző hullámhosszú fények keveredésében tesszük.

A színeknek három tulajdonsága van:  színezett, telítettség és világosság. Hue, saturation és luminance. HSL. Aki szorgalmasan olvassa a cikkeket, ezzel már bizony találkozott többször is. Például kedvenc Camera Raw-mban.

Photoshop színek

(tovább…)

Curves (Görbék)

Már a Shadow/Highlight cikknél fenyegetőztem vele, hogy bizony nincs mese, meg kell ismerkedni a görbék rejtelmeivel. Tudom, egyszerűbb valamilyen plugint vagy actiont használni, és sokszor a legprofibb profik is használják, de akkor is ismerni kell, hogy hogy működik. Egyébként sem bonyolult, teljesen logikus, csak a kezdőknek rémisztő, ki tudja miért? Talán a régi matek órák grafikonjainak emléke kísért:) Én pont imádtam a matekot, lehet, hogy ezért sem volt nehéz megbarátkozni vele.

Elérhető az Image>Adjustments>Curves-szel (Kép>Korrekciók>Görbék), de mi természetesen nem ezt használjuk, hanem az új korrekciós réteg lehetőséget, amivel a módosítás egy külön rétegen jelenik meg, így nem az eredeti képhez nyúlunk, és rögtön maszkolhatunk is.

A Curves ablaka így néz ki:

(tovább…)