A jászberényi egy nagy medencés strand után el voltunk ájulva. A férjem rögtön fel is ment a felső ugródeszkára, hogy megmutassa, mit tud. Hát tényleg majdnem elájult, akkorát ütött a víz rajta, alig tudott kijönni. Soha többet nem próbálta meg.
Miután elmondta a köszöntőt, csak akkor nyitotta ki a kezét, és azt súgta: Mama ezt neked téptem le, ezt csak tőlem kapod. Úgy éreztem, ez nem apróság, ez nagy dolog.
Azt a keveset is elfelejtettem, amit már tudtam. Eltelt a hét, szerettem volna játszani. Zsuzsa köszi a lehetőséget, és nem kell megsimizni a fejem, hogy nem is vagy te olyan kockafejű ⬛ még Krisznek és Jumának sem. Most az átlagnál is több gyönyörűséges oldal született, nagyon jó, hogy láthattam.
Én is szeretem a több kötetes történeteket. Mintha egy régi ismerős életét követném nyomon. Köszi a játékot. (Na jó, most látom kimaradt betű - hát ezért sem szoktam a fotókönyvek szövegét PSE-ben írni.... )
Szívesen készítek ajándékot a CEWE segítségével (de tényleg). Szívesen liftelném JUMÁT, de még az utánzás is csak a témát illetően jött véletlen össze. Még 2015-ben a fodrásznőm pályakezdésének 50 éves évfordulójára készítettem fotókönyvet. Nagyon melós volt a szervezés, de mindenki nagyon örült.
Felső vízszintes sor: régi fotó, zöld, maszk. Azt nem tudjuk milyen régi, de Tata 1954-ben meghalt, tehát annál régebbi fotó. Nagyon kreatív voltál Zsuzsa, ötletesnek találtam a játékot, köszönöm, hogy részt vehettem benne.