Szöveg:
"2008. decemberében vettük meg õt. Épp karácsonyi dekorációkra, csecsebecsékre vadásztunk Pankával egy csajos délutánon és közben találtunk rá Pingvinkére. A kezében lévõ zenélõkét megnyomva valami karácsonyi dallamot játszott, meg olyan aranyos volt, így azonnak beleszerettünk és elhoztuk Nándinak. Azóta hû hálótárs, kedves barát, rajzok és festmények modellje, az utazások alkalmával útitárs ... szóval családtag lett belõle. Zenélni már rég nem zenél és egy kicsit ki is bolyhosodott az idõk alatt, de változatlanul õ az elsõ számú kedvenc. Nándi egyszer ott felejtette Mamáéknál, és ez csak akkor derült ki, amikor már nem tudtunk visszamenni érte. Nándi teljesen elkeseredett, alig tudtuk megvigasztalni. Mindenki készített neki vigasztalásul egy-egy pingvines rajzot, és persze megígértük, hogy másnap hazahozzuk Pingvinkét. Az egyik rajz a mai napig kint van Nándi ágya mellett a falitáblán. Azóta még jobban vigyáz Pingvinkére. "
