Kissé zsúfolt lett, de muszáj volt.
A fotókat A Salgótarján Turisztikai Desztináció és a Kárpát-medence.hu honlapjáról vettem.
Petõfi naplójából:
Talán nem volt Magyarországon vár, mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem a legfelsõ csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.
Petõfi versrészlete:
Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerõ
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntõ lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belõlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik.
Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
A saját szövegem:
Gyakran kirándultam gyerekként a szülõvárosom környékén álló várakon. Salgó akkor csak egy lepusztult rom volt. Minden kiránduló felvitt egy-egy követ, hogy ezzel is segítse a felújítást. Most már kezd várhoz hasonlítani. Talán az én kövemet is beépítették valahova.
