Felnõtt mese gyerekekrõl.
"Négy fal, és egy tetõ. Az már egy ház. Tegyünk rá ablakokat, jó nagyokat, hogy beengedjük a fényt is. De akkor megjelennek majd a kis kíváncsi tekintetek is az üveg mögött. Jobb, ha behívjuk õket! Persze úgy illik, az ajtón jöjjenek. Csináljunk egyet! És ha sokan jönnek? Mert kell ünnepelni is! Legyen nagy a szoba! Legyen inkább egy terem! Jó, most már akár játszhatunk is. De azután majd tanuljunk egy kicsit! Hogy a könyveket hova tegyük? Hát a polcokra, mert az is van. Ha nagyon kell, kimehetsz, de legközelebb majd óra elõtt! Várj, ez angol wc, így kell használni. A többiek meg szépen játszanak, amíg hozok inni a konyhából! Persze, hogy van konyha! És fürdõszoba is, meg két háló a tanítóknak. Összkomfortos. Igen, ez már tényleg nagy. De ha ilyen nagy, akkor a tetõ is az! Mi lenne, ha beépítenénk? Nem a tetõt, a tetõteret! Akkor a vendégeinknek is lenne, hol aludjanak. És nyáron csinálhatnánk táborokat! Igen, gyerekeknek. Meg felnõtteknek konferenciát. A falu biztos szeretné. Sokan eljönnének, õk meg akár még táncházat is tarthatnának. Ha ilyen nagy házat csinálnánk, talán még azt is elhinnék, hogy komolyan vesszük õket, hogy most sokáig maradunk. Még akkor is, ha õk csak csángók. Még akkor is, ha ez csak négy fal, és egy tetõ."
A blogomon kicsit több is van...
Készült (köszönettel):
IGEIS_OurHouse és és DD_LITC készleteibõl.
Köszönöm Gólyácska a számomra Xanax-kímélõ kihívásod
)))
