Nekem annyira tetszett a kihívás, hogy miután Krissz feltette, egy óra múlva kész voltam a képpel. De ezek szerint félreértettem valamit, mert egész eddig gondolkoztam, hogy milyen történetet találjak ki hozzá. Aztán meg lehet, elég lett volna maga a kép. Így most egy kicsit hosszabb leszek, mert következik a mesém:
Levél gyermekeimnek.
Amikor ezt a fotót csináltuk, még nagyon picik voltatok. Pestlõrincen laktunk egy lakótelepen, óvodába, bölcsõdébe jártatok.Hosszabb idõt csak hétvégeken tudtunk együtt tölteni, illetve inkább csak vasárnap, mert akkor még nem volt szabad szombat, 48 órás volt a munkahét. Ezért a vasárnapokat jól ki kellett használni. Rengeteget kirándultunk, állatkertbe, vidám-parkba jártunk. Amikor kevesebb volt az idõnk, a vasárnapi ebéd után kiugrottunk a lõrinci kiserdõbe. Élveztétek, hogy szabadon rohangálhattok, bújócskáztatok a fák között, terméseket gyûjtöttünk.
Volt ott egy erdei tornapálya is, azt rendszeresen végig kellett járni. Ezt a fotót pont akkor készítette Apa, amikor lógtatok a szeren.
(Folyt.köv) Krissz készletét használtam, a bagolyról csak annyit tudok, hogy owl.
