Köszönöm a kihívást, Móni!
Készült - köszönettel: minden RoseyPosey
Fotó - szintén köszönettel: Cewe-tali,2012 (és most is felidézõdött bennem, hogy milyen boldognak is éreztem ott magam
Köszi, Lányok!!
"10 éves koromig szerettem azt, hogy felfedezhettem mindazt, ami hozzám eljuthatott ... 20 éves koromig eldönthettem, hogy mi leszek, ha nagy leszek, s ismerkedtem a szerelemmel ... 30 éves koromig felnõtt lettem, enyém lett a szerelem és szétosztottam a szívemet, mely rajtam kívül kezdett dobogni a fiaimban ... 40 éves koromig próbáltam minden szeretetemmel nevelni fiaimat és tanítványaimat, anya és feleség lenni ... 50 éves koromig kezdtem megismerni a "beérett gyümölcs varázsát" ... 60 éves koromig életem egy nagy szakaszát zártam le, készülve a nyugdíjas évekre. Ekkor erõsödött fel az, "elengedjem" mindazokat, akik az élet vonatai közül egy másikon utaznak tovább. Elengedjem azokat a történéseket, amelyeket már nem tartogathat számomra a sors ... és most 60 éves korom felett keresem a csendet - a szépet - igyekszem megõrizni a harmóniát ... Próbálom befogadni az újabb jót, az arra érdemest, s próbálom mindezt továbbadni mindazoknak, akik ugyanazon az úton járnak, amelyen én haladok ... A legfõbb ajándék, amelyet útravalóul kaptam, az a szeretet képessége. De tanulnom is kell, mert most van igazán nagy szükségem arra, hogy a bennem lévõ életenergiával jól legyek képes gazdálkodni ... Szeretem a hitemet, a családomat, a barátaimat, az ismerõseimet, a fákat-virágokat-állatokat, a mindenséget ... ... és megyek tovább, mert még mindig hiszem, hogy az utam végéig, továbbra is várnak rám csodák ..."
