Milliószor, én már tudom. És örökké. Viszont hagynod kell, hogy maga vívja meg a csatáit, bár ez nem nagyon könnyû. Gyönyörûséges az oldal, a fotó, és szívfájdító a tartalom.
Szerencsére egy gyerek könnyedségével túltette magát a történeten. Újra oda van Márkért és Martinért.
Hányszor... Mint egy belsõ monológ. Nem egy anya panasza. A visszanyelt kétségbeesésem. Tudva tudom, hogy ezer élettel késõbb is a harcai az Õ harcai lesznek. Nem csatázhatok helyette. Megtaníthatom arra, hogyan legyen erõs, hogyan álljon fel és hogyan veszítsen. És megtaníthatom arra, hogy minden vereség után nálam vigaszra talál.
Felhasználtam: Imagin by fran: Doux comme Maman, Michael Coleman: collage green, meg az egyik kockás füzetlapom
