Azt hiszem most lehull a lepel: "idomár" szerettem volna lenni. Ez a nagyfokú és mérhetetlen állatszeretetembõl eredt. :-D
Ma már máshogy fogalmaznék mint kicsikoromban, mert igazából állatokkal szerettem volna foglalkozni, viselkedéskutatással. :-D Egy Csányi Vilmos veszett el bennem!
Isteni ez a kihívás megint! :-D
A fotókról is pár mondat: Rékus volt egy olyan lovasbemutatón, ahol az egyik lóra rá volt festve a csontváza, egy másikra pedig az izomzata. Így a lovagolni tanuló gyerekek láthatták, hogy mozgás közben milyen munkát végez a ló, miközben õk a hátukon ülnek. :-DD
Klassz lehetett ez a kis program! Csak azt is mesélte, hogy iszonyú hideg volt, még a fedett lovardában is. De azért csinált pár fotót, és ennek én nagyon örültem!
