Van egy rossz hírem, ez nem egészen így van. De van egy jó is, amíg van aki emlékezik Rád esõben szélben addig ez igaz is lehet.
Azért csinálj még sok ilyen oldalt.
Köszönöm kedves kommentjeiteket.
Nekem a nagyszüleim két tõ rózsában élnek a kertemben (egyszer névnapomra kaptam tõlük, jópár éve)- ezek tövébe teszem a gyertyát és itt emlékszem rájuk; és egy galambpárban, akik azóta laknak itt a kertünk környékén, amióta õk elmentek. Elõször csak egy galamb volt, majd mikor papa is elment, akkor lett mégegy. Ha nagy dilemmám van, valahogy mindig elõkerülnek...
Mivel még kezdõ vagyok, nagyon örülnék a szakmai épÍtõ kritikáknak is, de köszönöm a dicséreteket, hisz ezek visznek elõbbre!
És az idézettel kapcsolatban: amikor elõször hallottam ezt (egyébként a született feleségek egyik régi részében), végigfutott rajtam egy szörnyen ambivalens, de jólesõ érzés, és megállt a talpamban, bizsergetett. Azt éreztem rögtön, igen, ez az a mód, ahogy az elhunytaimra gondolni szeretnék.
Na, de ez itt nem a mese helye, mindenkinek jó munkát!
G.
Nos, mint kezdõ oldalhasználó, most vettem észre, hogy nem a megfelelõ helyre töltöttem fel a képemet...
Drága nagyszüleim, akik mindennap eszembe jutnak.
Az idézet a legkedvesebb kedvencem, mert számomra azt hirdeti, hogy örökké élünk. Egy szikrában, egy illatban, egy Ízben, egy tárgyban...
Saját elemekkel készült.
