Tudom, hogy az eredetin nincs, de hát annyira, de annyira imádom ezt az idézetet! Meg az egész irományt.
"- Milyen színû a szomorúság?- kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhõfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színû a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínûek.
- Milyen színû az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színû a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme- válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a Holdéval!- mondta a csillag.
Majd messze az ûrbe bámult. És könnyezett."
Nagyon élveztem a kihívást.Köszönöm!
