joanne brisebois

Imádja! :)

Fehérkő Várához jó kis meredek ösvény vezetett, még szerencse, hogy építettek kapaszkodót a gyengébbek kedvéért :)

Nem csak a virágok nőnek csodás nagyra, hanem Simi is...

Isteni vacsorával ünnepeltük a születésnapomat, itt ebben az olasz étteremben. A pizzán eper is volt - bár ezen biztos szörnyülködnének az olaszok :)

Azt olvastam, hogy a babérmeggy országa lettünk - mindenki azt ültet. Én is - mert gyorsan nő, szép és takarja majd a ronda szomszéd telket még rondább kerítéssel együtt :) Még nem nagyon mutat, de majd jövőre!

Háttérben az egyelőre egyetlen tő rozmaring - de szeretnék egy egész sort majd belőle. Régen ki nem állhattam, ma már imádom az aromás illatát. És a kékeslila virágocskáit.

Pont gyereknapra beérett a ropogós májusi cseresznye! Micsoda ajándék :)

Anyák napi tízórai habos kávéval, kuglóffal, frissen vágott rózsával.

Az unokabátyám szülinapi tortája - még jó, hogy ilyen csiricsáré macaronokat raktak rá...

Húsvétkor rendben lezajlott a locsolás. Nagyon aranyos volt Simi, ahogy elrebegte hozzá a versikét.

Hiába kész regény egy összeszerelési útmutató, mégis így sikerült. ( Nem mondom meg, hogy ki volt.)

Ahol vulkanikus a talaj, ott nedves és meleg és fekete minden.

"Fitneszlédi" pirosban a zöldben...

Nem csak a régi szélkerék lapja kifestve kézimunka, hanem amin Simi ül, subaszőnyeg is az.

Én szeretem a színeket, de ez... :)

... mint a lilaakác, ami áprilisban nyílik. Imádom! (Nekünk is lesz szép nagy és virágos, csak tavaly annyira meg kellett vágnom a tövet, hogy idén még csak észhez tér.)

Együnk kalácsot a sonkához! Mi így szeretjük, a sósat az édessel. Kisebbikem sütötte, hatos fonással szépítette.

Ezt is kézzel kellett tekergetni, hogy az aktuális időt mutassa.

Már nagyon vártam, hogy elkészüljön a fészer burkolása. A festése még visszavan.