Az univerzum és én mostanában sokat beszélgetünk... Néha le is jegyzetelem. A szöveg hosszú (bocs, terápia) és igazából 2 szösszenet (univerzumi üzenet) egybefűzve.
Nekem is könnyes lett a szemem!
Jó, hogy így ki tudod írni magadból az érzéseidet! Mindig is jól fogalmaztál és még most is kreatív megoldások pattanak ki a fejedből. A zene szövegek más betűvel elválasztásnak nagyon jól tagolják a gondolataidat és tükrözik az érzéseidet. Most megölelnélek!
Nagyon tetszenek a gondolataid, a meglátásaid, az élethez és az elmúláshoz való hozzáállásod. Az egész, amit itt szavakba öntöttél. Szép szavakba.
(tipp: (dísz)párnahuzatot készíteni a kedvenc ingből nagyon egyszerű és szép megoldás lehet, elöl a gombolással középen)
Én csak... nem is tudom, mit írjak. Annyiszor visszajöttem ehhez az oldalhoz, illetve ahhoz is, amit a monokróm kihívásra csináltál. És egyszerűen szavak nélkül maradtam, nem tudtam mit írhatnék, csak potyogtak a könnyeim. Gyönyörű, ahogy írsz. A pillangó... hát ott már patakzottak a könnyeim.
Erre nincsennek szavak... Könnyes szemmel ülök... A pillangó, a lélek, a mellkasodra száll, majd pont a cicás gyűrűre,... Véletlen vagy egy üzenet, egy búcsú...