Uúúúúúúúúú, de jó Love Story Igazán ritkaság manapság a sírig tartó szerelem, õrizzétek nagyon!!!
Én sem láttam még az oldalad, jó kis romantikus lett.
U.i.: na de ki fotózott????!!!!
Én még nem láttam az oldalad, gyönyörû. Fantasztikus a történetetek, gratulálok Nektek! És ez a fotó az elsõ randevún készült, ha igen akkor ki fotózta???
Én azért vagyok többek között "régi", mert ahogy olvastalak, néztem a szépséges oldalaidat, megelevenedett a fiatal korom Köszönöm, Klári, és sok-sok szép, együtt töltött évet kívánok Nektek!!
Lányok, ez egy öt évvel ezelõtti oldalam. Ebbõl a témából egy egész sorozatot csináltam akkor a Scrapbook.hu egyik kihívására. Ennél kimerítõbben úgysem tudnám újra feldolgozni. Biztos többen láttátok akkoriban, de mivel annyi aránylag új ember van itt, biztos akad, aki még nem látta. Ez a sorozat elsõ darabja, ha akarjátok, felteszem a többit is.
Ez volt a kommentje:
"Szóval, az én történetem. Ahogy a képen is leirtam, mi egy lánykollégiumban laktunk Budán, és volt egy fiúkollégium Pesten, ahová havonta egyszer meghivást kaptunk "tea-délután"-ra. Párom nem volt kollégista, a tánc sem érdekelte, de állitólag azon a március 6-án erõs késztetést érzett, hogy elmenjen. Én is akkor voltam elõször. Aztán felhangzott az ócska kis Tesla magnóról a "Felkelõ nap háza", õ felkért táncolni, és azóta együtt vagyunk.""
