De édes! Az én fiam (kb. 20 évvel idõsebb, mint a tied) tavaly ment ki Németországba dolgozni... másnap az oviban az egyik kisfiú sírt az anyukája után, miközben nekem is potyogtak a könnyeim, mert nemrég még az enyém tette ugyanezt. Megértelek!És még hányszor fogod ezt érezni!
A képed pedig nagyon tetszik... ahogy a keret néhol elmosódik, néhol rásimul a háttérre, néhol pedig kidomborodik
Vannak pillanatok, mint ez is, amikor hirtelen meglátod milyen lesz majd nagynak!
És (gondolom) lesznek, amikor hiába felnõtt és apa, vagy tudom is én, de már nem pici és hirtelen meglátod benne a kisgyereket. No ilyenkor kell vigyázni mit mond az ember!
Hangulatos oldal, jó ránézni!
