Bocsi, de ha nem unjátok, akkor felteszem a következõ részeket is.
Az elõzõ kép ott fejezõdött be, hogy felkért táncolni a Felkelõ nap házá-ra.
A következõ hétre beszéltük meg "a" randevút, a fénykép ott készült. Volt egy akkor még menõnek számitó Szmena-8 fényképezõgépem önkioldóval, nagynehezen a gellérthegyi pad végén kiegyensulyoztuk, és kattttt! Ami az elõtérben egy nagy foltnak látszik, az egy igazi kincs volt, egy Bécsbõl hozott négerbarna orkánkabát.
Ennek a képnek az az érdekessége, hogy a kis Szmena 8-as gépemet valószinû elfelejtettem továbbhúzni, és két felvételt exponált ugyanarra a kockára. Ez már majdnem olyan, mint egy PS rétegezés, nem? És mindez 1965-ben!
A padra lazán ledobott négerbarna orkánkabáton kivül (amit egyik barátnõmnek hoztak Bécsbõl) láthattok még egy Szokol zsebrádiót, igazi bõrtokban, amit édesapám hozott Moszkvából. Élete nagy élménye volt, hogy akkoriban egy "békevonatot" inditottak a Szovjetúnióba, minden faluból beszavaztak egy embert, büszke volt, hogy a mi falunkból õt választották.A rádió egyébként még 20 év múlva is használható állapotban volt, emlékszem, amikor a kertben dolgozott, mindig az recsegett mellette.
