Jajj, Klauanna. Mindig örömmel tölt el, ha egy kóbor kis állatkát befogadnak, ilyenkor boldogság tölti tele a szívemet Nagyon klassz, hogy bevállaltátok a kicsi Negrót!
Az oldalad is szeretem: a színvilága meleg, puha, igazi otthont idézõ. Mekkora telitalálat volt az oldaladra tûzni a kulcsot! És annyira édes ez a pacsizós kép! Nagyon szép lett az egész liftelésed!
Nekem olyan, mintha Negro kopogtatna egy ajtón, ami azután ki is nyílt. Nekünk is volt egy kis kóbor kutyánk /Schwartz-nak hívtuk/, nagyon szerettük. Sok örömet kívánok az új családtagban.
Igen, igen tényleg olyan mintha kopogtatna... És kopogtatott is a szíveteken... Megható a történet, annyira jó, hogy befogadtátok Negrót és már nem kell kocsmáznia. Az oldal pedig nagyon szép lett, barátságos. Tetszik!
Különösen szíven ütött ez az oldalad....
Július 3-án veszítettük el a mi kiskutyánkat és én sem akartam még kutyust.... még akkor sem voltam felkészülve új kutyára, amikor 4 héttel ezelõtt meglátogattuk a menhelyet, hogy "válasszunk"....
Aztán leánykám beleszeretett Iringóba és ma már én sem bánom, hogy így alakult. Sõt! Irit mindenki nagyon szereti. És Õ is nagyon szeret minket. Igazi családtag lett. Suliba is járunk Vele és borzasztó gyorsan tanul. Néha ugyan megmakacsolja magát, de ezzel együtt is annyira ügyes, hogy csak úgy dagad a mellem a büszkeségtõl (mint mikor a gyermekeimet nézem).
Köszönöm, hogy megosztottad velünk Fajansz és Negró történetét!