"Sült krumpli, tükörtojás! Ez lesz ma vacsorára!
Mrs. Bradshaw, született Shirley Valentine évtizedek óta már csak a konyhai falnak beszél. Mert ha a férjéhez szólna, olyan, mintha a falnak beszélne. Ezért inkább az igazi falat választja. De talán mégsem zárult be végleg minden kapu... Ki tudná megmondani, a világ bármely táján hány hasonló, középkorú asszony ismer magára Shirley sorsában. Hányan és hányszor gondoltak arra, hogy ki kellene lépni a háztartás és a házasság monotóniájából, a megúnt háziasszonyi és családanyai szerepbõl és elmenni messzire. Mindent otthagyni és új életet kezdeni. Megkeresni régi énünket és mai igazibb önmagunkat."
Egyik legkedvesebb filmem, amibe a legeslegjobban bele tudom képzelni magam. Bár az angol kisvárosban élõ Mrs.Bradshaw egyhangú, unalmas élete szerencsére nem hasonlított az enyémre, de amikor otthagyta a szürke, hideg, esõs Angliát, felcserélve a napsütötte Görögországgal, a rengeteg új élménnyel, hát szívesen a helyében lettem volna. És hányan vagyunk vajon, akik boldogan lennénk Shirley Valentin-ok, ha csak pillanatokra is.
