Szerintem egyáltalán nem morbid, hogy gondolhatsz ilyet. Sõt, igazán különleges gyászjelentés, ezzel is megtisztelted a nagyidat, aki nagyon nagyon szép nõ volt tényleg.
de szééép! hasonlítasz rá! szerintem minden rendhagyó dolog azt sugallja, hogy elgondolkodtunk, foglalkoztunk azzal, amit a megszokott helyett hoztunk létre. Tehát fontos a számunkra.
8 éve csak bennünk él Édesanyám. Hordozzuk Hugommal azt a stafétát, melyet készülünk átadni gyerekeinknek, mert a Mama így tanította. A napokban gondolkodtam azon, hogy, ha a digiscrap az emlékeimrõl szól, akkor abban ott vannak azok a megszépült történéseink is, amitõl olyanok lettünk, amilyenek vagyunk. (Szabó Lõrinc verse is ott pihen a blogomon.Csak annyira szeretnék digiscrap-szerelembe esni, hogy a blogomon is az maradhassak, aki vagyok!)
Ne haragudj, hogy ilyen sokat írtam, csak hálás vagyok a gyönyörû oldaladért, ami ugyanúgy megérintett, mint amikor én készítettem anyák-napi oldalamat. (Pedig boldog voltam Anyák-napján, mert a fiaim szeretnek, de most valahogy ez volt az erõsebb érzés!)
Én is renitens vagyok, nagyon szeretem a nem-megszokottat, és ha csak lehet, kerülöm a sztenderd-unalmas dolgokat. Nekem tetszik a screppelt gyászjelentés, remélem nem mostanában kell ilyesmivel foglalkoznom...
Remélem, nem tartjátok morbidnak, hogy a Mamám gyászjelentését is megscappeltem. Nem akartam azt a ronda, tömegnyomtatványt használni. A négyzetes oldal kettéhajtva került a borítékba, a hátoldalára Szabó Lõrinc: Ima a gyermekekért c. versét nyomtattam.
