Nagyon megtetszettek ezek a papírok, de hirtelen nem tudtam, mit kéne velük kezdenem, a szokásos keret+pakolás itt valamiért nem mûködött. Ezért kitaláltam, hogy írok rá, de végül úgy gondoltam, hogy nem saját kútfõbõl, hanem keresek valami klassz idézetet. A 100 év magányra esett a választásom, ez az a könyv, amit bárhol, bármikor, bármennyiszer...
Végül ezt választottam:
"Aureliano azután kitalált egy módszert, mely hónapokon át megóvta õket az emlékezet kihagyásaitól. Véletlenül jött rá. Mint gyakorlott virrasztó - aki úgyszólván elsõként hagyott fel az alvással -, tökéletesen kitanulta az ötvösmûvészetet. Egy napon a kis üllõt kereste, amin a fémeket szokta kalapálni, és nem jutott eszébe a neve. Apja mondta meg: üllõ. Aureliano felírta a szót egy papírdarabra, és gumiarábikummal a kis üllõ aljára ragasztotta: üllõ. Így aztán biztos volt, hogy többé nem fogja elfelejteni. Nem is gondolta, hogy a feledés elsõ tünete ütközik ki rajta, hisz a szóban forgó tárgy nevét nehéz volt megjegyezni. De néhány nap múlva rádöbbent, hogy szinte mindig meg kell erõltetnie magát, hogy eszébe jusson valami a laboratóriumból. Ettõl fogva mindenre ráírta a nevét, és elég volt elolvasnia a feliratot, hogy ráismerjen. Amikor apja rémülten közölte vele, hogy még gyerekkora legnagyobb élményeit is elfelejtette, Aureliano elmondta neki a módszerét, amit aztán José Arcadio Buendía az egész házban s késõbb aztán az egész faluban is bevezetett. Festékbe mártott izsóppal minden tárgyra ráírta a nevét: asztal, szék, óra, ajtó, fal, ágy, serpenyõ. Kiment az udvarra, s az állatokat meg a növényeket is megjelölte: tehén, kecske, disznó, tyúk, jukka, malanga, banán. Hanem a feledés korlátlan lehetõségeit tanulmányozva, lassanként ráébredt, hogy eljöhet az az idõ, amikor a feliratokról ráismernek ugyan a dolgokra, de már nem tudják, mire valók. Ekkor bõvebb magyarázatokhoz folyamodott. Az a tábla is, amelyet egy tehén nyakába akasztott, kitûnõ példa lehetett rá, hogy Macondo lakossága milyen elszántan harcol a feledés ellen: Ez tehén: minden reggel meg kell fejni, hogy tejet adjon, a tejet pedig fel kell forralni, majd kávét kell beleönteni, hogy tejeskávé legyen belõle. Így éltek hát az illó valóságban, amely egyelõre ugyan megakadt a szavak horgán, de menthetetlenül tova kellett siklania, mihelyt elfelejtik az írott szó jelentését." (Gabriel García Márquez: Száz év magány)
felhasználtam:
Craft Paper: Adorned by 2 am Designs https://zigzagscrap.com/store/Craft-Paper-Adorned-by-2-am-Designs.html
flower from Still Falling for You by 2 am Designs https://zigzagscrap.com/store/Still-Falling-for-You-by-2-am-Designs.html
font: PlumeroScript
Idézet: Gabriel Garcia Márquez 100 év magány c. könyvébõl
