Oké, ez nem vidám. Nem is ezt akartam belõle elõször kihozni, de ha már itt voltunk, és ezt láttuk, akkor inkább elbüszkélkedem azzal a családtagunkkal, aki sajnos részt vett a borzalmakban és mai napig köztünk van és emlékszik, és meri megosztani emlékeit, mindenféle formában.
És egy imádnivaló ember és nagyon emlékeztet a Nagypapámra. (hisz a testvére, nem csoda)
AZ alsó sorban középen mi pihegünk Anyuval az Andrássy úti padok valamelyikén, ahol még egy kis frissítõ zuhanyt is kaptunk, amikor beindult az automata öntözõrendszer
Ezt a fotót a halál torkából hoztam vissza részletek a blogomon.
Felhasználtam: háttér Beedee TFON papír, Vicki Stegall 52/22 bonus-keret
