Ez a kihívás akkor tényleg sok szép emléket ébresztett benned! Nem csodálom, hogy "muszáj" volt alkotnod! És nagyon szép is lett! Igazi emlék-kavalkád! (egyébként nem tudom mi lehet a levegõben, de vagy két hete nálam sincs nagy kedv az alkotáshoz!)
A fenti cím magyarázatául elmondom, hogy valami miatt hónapok óta nincs ihletem a scrapbookhoz. De amikor megláttam az e-heti kihívást, úgy gondoltam, hogy ezt MUSZÁJ megcsinálnom.
József Attilához valami nagyon különleges kapcsolat fûz bennünket. Amikor még gimisek voltunk, faltuk a verseit, a róla szóló irodalmat, a kortársak véleményét, a szerelmei visszaemlékezéseit. Nagyon sok versét tanultuk meg, illetve annyiszor olvastuk el, hogy megragadt a fejünkben. Sokszor már arra gondoltam, nem vagyunk normálisak, amikor a Városligetben, vagy a Gellérthegyen randevúzva József Attila sorokat mondtunk, hogy kitalálja-e a másik, melyik versbõl való. Aztán 10 évvel késõbb édesapámék bejelentették, hogy Balatonszárszón vesznek telket, és épitsünk rá egy házat. Mi ez, ha nem a sors keze? Ráadásul az egész faluban a mi házunk van a legközelebb ahhoz a helyhez, ahová eltemették.
A történet folytatását helyhiány miatt a blogomon olvashatjátok: http://kaszasklari.blogspot.com
