Szenzációs lett az oldalad!! Olvastam a blogon a fotózás körülményeit, azon is jót derültem. A vers meg nagyon ütõs. De jó, hogy ilyen szépen helyrehozták!
Nagyon szuper! Én is olvastam a blogod, és szerintem nem kell aggódni, szerintem mindenkit néztek már kicsit õrültnek a scrapbookos feladatai miatt... Attól még mi élvezzük!
Hû, ez nem semmi feladat volt...
Felhasználtam: papír és cetli: Rainbow; maszk: Krisssz; fotócsík: Gunhild; keret, miltonok: LindsayJ.
A cetlin lévõ vers:
Gyurkovics Tibor
TANKODROM
Van egy falu, hol minden véget ér.
Porok, utcák, havak.
Kõstációk vezetnek kis dómhoz - elhagyatva -
hepehupás bakonyi földeken.
Rezgõ vashíd alatt vonat egypályás sínen elrepül.
Marad a domb.
Marad az alkonyat.
Néha földübörögnek testvéri tankok,
s próbalövésekkel forgácsolják a kis falusi
dómocskát.
Játszanak.
Lõnek.
Foszlik a falusi templom - játékszer -
keresztül lyuggatva próbalövedékkel.
KRIM - krimi; krimi-krimi.
Ez a felirat vékony kátránycsíkkal:
Kurszkból - Misa.
Üzenet a túlélõknek, az emlékezõknek,
a szerelmeseknek, a nemzetféltõknek.
Kurszkból - Misa.
Tányérsapkája alól mosolyog - kilõ egy lövedéket,
nevet, dalol; ungarszka templomocska -
foszlik, törik, hányódik, szerteröpül.
Csupa hernyó a föld. Sárkányfogak betépve
a Bakony bordaközepéig.
Micsoda béke van!
Aranyesõ robbantja sárga kézigránátjait
a felhõtlen égbe,
mely elnézi mindig az emberi kálváriát.
Közben - röppen a templomocska, magyarszka,
fröccsen, szikrázik, reped, mállva száll,
játék csupán, játék és lõadat.
Marad a domb.
Marad az alkonyat.
A kék köd mögött Kis Kreml-imitáció.
Ez az utolsó stáció.
