Jaj, ne bõgessetek már meg mindig! Mindennap van valami szép fotó és hozzá sztori, amin elbõgöm magam. Olyan meghatóak ezek a pillanatok, szép lett az oldalad!!!!
Én sem ismertem a nagyszüleimet, Lilire sem sokat vigyáztak és én sem valószínû, hogy sokat fogok unokázni....
Az pakolásod szépséges, az egész oldal olyan pasztelles.
A fotón Gábor elsõ találkozása látható dédszüleivel. A pillanat azért is megható, mert Dédimama egy súlyos betegség után már sohasem fog felépülni teljesen, így kicsi Gábort sem tudta a karjába venni. Persze én azért odatettem az ölébe, amitõl meg elsírta magát (a Dédi). (Mi is majdnem... Gábor meg nyugodtan aludt tovább.) Azért Dédipapa segített Dédimamának tartani a kicsi fejecskéjét...
Felhasználtam: papír: Corina Nielsen; szalag, ric-rac, kék gyöngyök: Kimeric Kreation; kivágós szív (átszínezve): Fran; virágok: Grandma's; keret: Lien; papírszív: LetMeScrap és végül a csipke: Mye De Leon
