olyan végtelenül szelíd és nyugalmas az oldalad! Igen tényleg a csendet jutattja eszembe, de nem a fájdalmasan üreset, hanem a meghittet, szívhezszólót!
Valóban mint egy könyv borítója, amiben benne van egy egész élet. Szép ez a fiatalkori képed /nem mintha most nem lennél az/. Méltó keretet kapott az oldallal.
