Ez nagyon szívbe markoló... amit írtál, meg az oldalad is, a nagy fotóval. De a legszívbemarkolóbb (ha van ilyen) az öreg (javítani akartam idõsre, hogy udvarias legyek, de nem teszem, mert igenis öreg) kéz ujján a jegygyûrû...
Köszönöm a dicséreteket. Bevallom õszintén ebbe a képben egyetlen egy dolog idegeített a fiatalabb kézen a hosszú köröm. Nálunk szabályba van foglalva hogy nem lehet se mûköröm se hosszú festett köröm.
Gyönyörû az oldalad, és az is, amit nap-mint-nap teszel!
Off: Épp a napokban olvastam el Polcz Alaine ilyen tárgyú könyvét. Megrendítõ volt, de az öregség elfogadását, és a betegekrõl való gondoskodást valamilyen szinten tanítani kellene.
A képet a neten találtam, nincsenek rajta arcok viszont ez fejezi ki legjobban amit szeretek. Utolsó fázisos demens öregekkel dolgozom. Nagyon de nagyon szeretem, legtöbbjükre a rokonok már rá sem bírnak nézni, nem látogatják õket mert már nem ugyan azok mint akik egykor voltak. Nekünk pedig az a dolgunk azon kívül hogy ápoljuk õket hogy szeretetet adjunk. A kép címe pedig a kedvenc örökkön örökké hangoskodó páciensem neve.
