Az asztalom..

JUMA! Nagy vagy!
Király, és betyáros az asztalod. Én is kiirom, ha nem baj! Lehetek a mozgalmad követõje????PLS!

Szuper kis káosz van az asztalodon, nálam is hasonló az asztalkám.

Az asztalod csúcs! Ügyesen összekötötted az oldalt a mozgalmaddal!!!!

Az igazság az, hogy nem "keserû ízû" mozgalomra gondoltam
Kisnyul és Krisssz (Krisssz szerint készüljön blinkie) már ezt a lehetõséget megfogalmazták a blogjukon! Ezzel kapcsolatban én nem szeretnék fórumozni, egyszerûen úgy gondoltam, a magam számára megoldom a kérdést - tiszteleteben tartva mindenki "szuverén akaratát, bevállalását".
Gólya, örülök, ha ezzel a második lépéssel tudtam segíteni!:smile:
Secima! Egyébként nekem tetszik, ahogy a blogodon Te kezeled ezt a kérdést:wink:

Szerintem jó megoldást találtál! Nem vagyunk egyformák.

Szuper és Jumás lett ez az oldalad is Szerintem halál unalmas lenne, ha egyformán gondolkodnánk. Annyit azért le kell írnom, hogy továbbra sem szeretem a blogdíjakat, és te ebben most nagyon megerõsítettél. A szokásos lelkiismeret furdalást indukálta bennem, hogy a francba, milyen vagyok én, hogy nem örülök felhõtlenül neki, és igen ma már nem is köszönöm meg, mert az olyan, mint ha reagálnék a lánclevélre. (a blogomon van egy link errõl). És én már rég óta netezek. Elõször én is örültem neki. Aztán mikor egy héten 3 különbözõ díjat kaptam, amit hol 6 hol 7 hol 8 embernek kellett továbbítani különbözõ feladatok teljesítése mellett, akkor elég lett. Ez rengeteg idõ. Ez alatt készítek oldalt, freebie-t, cikket, sütök egy tortát vagy játszom az unokáimmal A komment egész más dolog, szerintem nem összehasonlítható. Nem "feladat" és nem kell minden kommentet megköszönni, reagálni rá, és még írni sem kötelezõ. Ezt idõ függvényében jó szívvel és örömmel teszem, mint ahogy én is nagyon örülök neki, ha a munkámhoz érkezik egy megjegyzés.

Ismét tanulok Tõled/Tõletek!
Egyébiránt az asztalod hangulata csodás, fõleg a könyvek és az angyalos dobozka miatt tetszik.

Nagyon tetszik az oldalad, és a mondanivalója is, sokszor kaptam már díjat, de mindig ugyanolyan öröm, bár bevallom , volt hogy én nem továbbítom, nem hajtom végre a feladatokat, de mindig leírom ki van elõl nálam és miért és mindig megköszönöm, mert annyira örülök neki, minden egyes embernek külön-külön, aki rám is gondol.