Felhasználtam: papír, maszk, levelek, csillám: PST-Designs; virág: Geergos
A komment nehezen olvasható, így idemásolom:
Nem is tudom hol kezdjem... Talán az elején, amikor két, "nagyongyerek" egymásra talált? Vagy a közepén? A házasságkötésnél, majd egy évre rá, a születésednél? Vagy a végén? Igen, azt hiszem a végén fogom kezdeni... Annál az évnél, amikor számunkra megállt az idõ. Apa meghalt. Türelemmel viselt szenvedés után... De, ha emlékszel, ez a szenvedés csak a végén... Mert a betegsége nekünk nemcsak küzdelemrõl, fájdalomról, szenvedésrõl szólt általában. A kemoterápiák, sugárkezelések, mûtétek sorában Apa tudott maradni. Aztán a hír. Azon a napon, reggel nyolc órakor már nem bírta tovább... Fájdalom, könny. Sok-sok könny. Zsanáék vittek el, "birtokotjárni". Kicsi megnyugvás volt számodra az a környezet. Csak pénteken kaptalak vissza, a temetés napjára. Délelõtt még vadvirágot szedtetek, a csokrod Apa koporsójába került egy levéllel együtt, amit Te írtál Neki. Aztán a temetés. Emelt fejjel, Zorán dalaira. Állandóan Apa óráját nézegetted. Akkor még a zsebedben volt, azóta Móci átalakította a csuklódra, s vigyázol rá nagyon. Nagyon büszke voltam Rád, okos, bátor nagyfiam. A temetés után kínok, nemalvás, nemevés, nemnyugvás. Miért? Miért? Miért? És akkor kitaláltál egy mesét; Apa kismanó. Talán egy hüvelyknyi. Nem, nem a Matyi. Csak akkora. Körülbelül. De Õ Apa. Ha sétálunk ül a vállunkon. Hol a Tiéden, hol az enyémen. Ha nevetünk, Velünk nevet. Ha veszekszünk, befogja a fülét és roppant boldog, ha kibékülünk. Amikor nem vagyunk együtt, ide-oda repked közöttünk, nem tud választani melyikünkkel legyen... Cinkossá tett bennünket ez a manó-dolog, sokáig játszottuk. Aztán az idõ lassan-lassan újra elindult nekünk: az életünkbe érkezett Szabi, majd Gábor és így újra teljes család lettünk. De apát nem feledjük soha. Karácsonykor késõ délután, miután meggyújtottuk a sírján a gyertyákat és hazaérve elkezdjük öltöztetni a fát, válogathat melyik díszen szeretne hintázni. Bár Apát ismerve, inkább a tetején fog ülni... az aranyszínû csillag mellett...
