Vissza repítettél a gyermekkorba egy pillanat alatt. Köszönõ neked ezt az élményt. Ui: Jelentem már nem vagyunk betegek ( használt a virtuális vitaminod ) köszönjük.
Úgy látom nem hagyja senki sem szó nélkül a régi konyha emlékét. Tényleg mindig ki tudod választani azt a momentumot ami annyiunkat feldob, vagy emlékezni késztet. Ezt köszi!
Az oldalad is szép lett, a szöveghez méltó.
Olyan jó volt egy kicsit újra ellátogatni a Nagymamám konyhájába (7 éves voltam, mikor meghalt) és ismét beleszagolni a levegõjébe... Még érzem az illatokat... Köszönöm Margó!
"Miért van az, hogy gyermekkorunk szép emlékeként legtöbben a konyhát õrizzük magunkban?!
Talán, mert ott töltöttük közösen a legtöbb idõt, ott éreztük a Mama fõztjének ínycsiklandó illatát, ott ettük az olyan krumplipogácsát, amilyet csak Õ tudott sütni, ott csíptünk le a nyers linzert tészta darabkáját, az gondolva, hogy nem veszi észre ... és azért, mert ahol Õ volt, ott mindig melegség áradt.
Ahogy felnõttek lettünk, sokszor berohantunk hozzá és bármennyire is siettünk, gyorsan odakészített egy kávét! Talán nem is kívántuk, de azért megittuk.
Annak a konyhának az illatát õrzöm!
Felnõttek a fiaim. Rájöttem, miért is teszem oda rögtön a kávét. ... mert amíg az elkészül, kihûl, megisszák, addig velem vannak és beszélgetünk ... (Bár a nagyfiam a Kema - Hugom, akikkel egy házban élünk - kávéját szereti, de Õ ahogy belép az ajtón az ételek illatára figyel és keresi a dugi édességet.) Remélem, a konyha melegének és illatának emlékét stafétaként viszik magukkal ..."
Készült (köszönettel) Krisssz_CEWE_ love_letters készletének felhasználásával; a virág saját - körbevágva.
