Nagyon szepet irtal es milyen igaz. Pont a napokban gondoltam arra hogy a lakas kozpontja a konyha. Igy elolvasva ma reggel eszembe jutott a haznak a konyhaja ahol felnottem, es rengeteg kellemes perc. Koszonom.
Gyönyörûen megfogalmaztad, könnyek szöktek a szemembe. Valaha régen, mikor elköltöztem otthonról, képes voltam minden reggel korábban kelni, hogy munka elõtt beszaladhassak egy kávéra anyukámhoz.
Gyönyörû és nagyon szép amit írtál Margó, napersze az oldal hozzá ugyanolyan melegséget, békességet, nyugalmat, otthonosságot áraszt! Hétrõl-hétre ugyanazt hozod nekünk, köszönöm, mert mindig feltöltõdöm általad!
Óó, de kár, hogy nekem nincs a nagymamám konyhájáról fotó (bár mindenre tisztán emlékszem!!). Nekem a pirítós-lágy tojás-citromos tea reggelik és még nagyon sok más jutott most így az eszembe. Köszönöm Juma, hogy az oldaladdal ilyen emlékeket ébresztesz fel bennem!
nekem meg a pirított dara, tea a sárga csíkos csészébõl. meg a diótörés a nagyapával, meg az öntöttkifli tejföllel... és az, hogy a színes poháralátétekkel pörgettyûzünk a földön. és arra, hogy a nagyi engedte felcsavarni a diós kiflit, meg megkenni a tetejét tojással. és ha a nagynénémék jöttek haza, akkor a sürgésforgást a csöpp konyhában, ahol a dolgozóasztalt fel lehetett nyitni, és a nagyi ott tartotta a jóleszmévalamire holmikat...
óóóó, Margó, köszönöm!!
Juma, ez nem éééééééééééééééééééér!! Itt ülök, és azon agyalok, hogy hogy lehetne nagymamám konyháját láthatóvá tenni. Mert az egy dolog, hogy beleégett a szívembe és a lelkembe, pedig 11 éves voltam, mikor meghalt. De a sparhelton fõzött cikória kávé illatát most is érzem. Az oldalad gyönyörûséges, a szöveg meg látod, megint súlyos következményekkel jár)))
De jó, nálunk is pont így van ) Én nem is kávézok, de Mamánál, muszáj, mert annak szertartása van Amúgy nekem is a sárga-barna szín jött a héten, talán a melegség és az õsz
Gratulálok, nagyon szívmelengetõ lett
Megrohantak az emlékek engem is. Édes-bús oldalad hozta a "szokott" hatását. Könnyezek, mosolygok, merengek. És telitalálat: az emlékek soha nem csak képi formában jönnek, hanem illatokat, ízeket, hangulatokat hoznak.
Tök nem emlékszem rá mit csináltam 2 napja, de a nagymamám fõztjének ízét 20 év távlatából is érzem a számba! Jöjjön a Kis Herceged Margó: ami fontos a szemnek láthatatlan! Köszönöm az oldalad!
A lányok már mindent elmondtak elõttem. Nagyon megható az oldalad. Nagyanyámról eleve mindig a konyha jut eszembe...vagy a kert. Ezen a két helyen látom magamban mindig...
"Miért van az, hogy gyermekkorunk szép emlékeként legtöbben a konyhát õrizzük magunkban?!
Talán, mert ott töltöttük közösen a legtöbb idõt, ott éreztük a Mama fõztjének ínycsiklandó illatát, ott ettük az olyan krumplipogácsát, amilyet csak Õ tudott sütni, ott csíptünk le a nyers linzert tészta darabkáját, az gondolva, hogy nem veszi észre ... és azért, mert ahol Õ volt, ott mindig melegség áradt.
Ahogy felnõttek lettünk, sokszor berohantunk hozzá és bármennyire is siettünk, gyorsan odakészített egy kávét! Talán nem is kívántuk, de azért megittuk.
Annak a konyhának az illatát õrzöm!
Felnõttek a fiaim. Rájöttem, miért is teszem oda rögtön a kávét. ... mert amíg az elkészül, kihûl, megisszák, addig velem vannak és beszélgetünk ... (Bár a nagyfiam a Kema - Hugom, akikkel egy házban élünk - kávéját szereti, de Õ ahogy belép az ajtón az ételek illatára figyel és keresi a dugi édességet.) Remélem, a konyha melegének és illatának emlékét stafétaként viszik magukkal ..."
Készült (köszönettel) Krisssz_CEWE_ love_letters készletének felhasználásával; a virág saját - körbevágva.
