Imádom ezt a kihívást, bár a gyerkõcök betegsége miatt nem voltam benne biztos, hogy elkészülök az oldallal. De végül sikerült!
Felhasználtam:
Romance Me, Running and Jumping és Placid - Vinnie Pearce Designs
Komment:
2005. májusa. Olyan távolinak tûnik. Friss házasok voltunk, épp a nászút utáni elsõ munkanap érkeztünk haza. Vettünk egy fotóállványt, és azt próbálgattuk ilyen vidáman. Még a cuccunkat sem tettük le... Tele voltunk álmokkal, reményekkel egy boldog közös jövõrõl. És az álmokból lassan valóság lett. Az elsõ házassági évfordulónkon már otthon voltunk Benedekkel, és végre szülõk lettünk. Az egész életünk átalakult, minden átértékelõdött. Mélyebbek lettek az örömeink és a bánataink is. És az együtt átélt örömök és nehézségek csak közelebb hoztak bennünket is egymáshoz. És 2,5 év múlva megszületett Julcsika is, és lassacskán belerázódtunk a négyfõs családok mindennapi életébe. A jelenben élünk - két gyerek mellett hol is lehetne máshol...?! -, de még mindig vannak álmaink. Persze több karika van a szemünk alatt, több ránc húzódik a homlokunkon, és jóval kevesebb idõnk jut egymásra, de az összetartozás érzése nem változott. Közös a jelenünk, és közösek az álmaink is. Ilyen családról álmodtam...
Háttérbe mosott idézet:
Úgy élj, hogy visszanézhess.
... Okosan élj. De fõleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében.
Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.
Jeleket hagyj a világban, téged jelzõket. Gondolatokat, melyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyet, csak markánsak legyenek.
Az iskola unalmára vagy az egyetem sivárságára visszaemlékezni, mi más ez, mint elõlegezett öregség? De ha a szokások, dáridók, mosolyok, könnyek, félelmek és elégtételek váltogagatják egymást, ha egyetemi bálok zenéje cseng fel emlékezetedben, lányok arca, szemük tágulása, muris kalandok, akkor jól éltél.
Akkor éltél helyesen.
Úgy élj, hogy minden pillanatod méltó legyen a felidézésre. Úgy élj, hogy ha leszáll az este, a vaksötét múltban millió szentjánosbogár foszforeszkáló fénypontja égjen.
Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jólesõ emlékek felizzó melege. (Hankiss János)
