Sajnos a múlt héten nem sikerült ideérnem, de most...
Felhasználtam:
TIMO DESIGNS:
Grunge Paper Pack 01,
Flower and Butterfly Stamps
Goldfish Paper Pack
Happy Day
Early Summer
Komment:
7 éve már, hogy a szerencsének - vagy inkább egy kitartó barátnõnek - köszönhetõen megismertük egymást. Olyan gyorsan elszállt ez az idõ, mintha ma csak ma találkoztunk volna. Ugyanakkor olyan múltunk van már, mintha mindig is együtt lettünk volna...
Akadtak nehézségek, rögtön az elején, de aztán túltettük magunkat rajta. És utána már nem voltak kérdések. Vele éreztem elõször azt, hogy minden úgy van jól, ahogy van, nem akartam már siettetni semmit, tudtam, hogy minden a megfelelõ idõben el fog jönni. És így is lett.
És hogy mi is történt velünk ez alatt a hét év alatt...?
2003. Megismerkedtünk, rájöttünk, hogy passzolunk egymáshoz, és próbáltuk úgy alakítani a körülményeinket, ahogy nekünk jó. Volt, mikor azt hittem, nem fog sikerülni, de szerencsére tévedtem.
2004. Összeköltöztünk, és még így is jól múködött minden. Sõt, így mûködtek csak igazán jól a dolgok... És egy évvel a megismerkedésünk után egy csodálatos hetet töltöttünk együtt Thasos-on. Ha nehéz idõk járnak felénk, azóta is ebbõl táplálkozom...
2005. Egy többnyire saját kézzel végzett lakásfelújítás után beköltöztünk a jelenlegi otthonunkba és házasságot kötöttünk. Nehéz, küzdelmes idõszak volt, tele olyan élményekkel, amiket még az unokáinknak is mesélhetünk majd... Az Õrségben voltunk nászúton, amit kényszeres “tekintsük meg az összes látnivalót”-hozzáállásommal majdnem sikerült tönkretennem, de szerencsére ma már ezen is csak jókat nevetünk... Augusztusban pedig kiderült, hogy várandós vagyok...
2006. május 4-én megszületett Benedek, hosszú vajúdás után végül császármetszéssel. Szülõk lettünk. Szerencsére ez csak méginkább összekovácsolt bennünket. Benikét 1 hónapos korában megmûtötték pylorus stenosis-sal, de utána egy éves koráig még csak megfázva sem volt...
2007. Éltük a háromfõs családok megszokott életét. Sokat kirándultunk, és szépen lassan beleszoktunk az újfajta felelõsségbe.
2008. Megfogant Julcsika. Beni volt az elsõ, aki tudta a családban, én csak késõbb jöttem erre rá. Mindenesetre ahogy megláttam a pozitív tesztet, egybõl elmondtuk neki is. Nagyon szép terhességem volt, Benedek nagyon figyelmes volt velem végig, és Julcsika már akkor imádta a bátyót... Julcsika végül az elõször kiírt idõpont után majdnem két héttel, császármetszéssel született, az utolsó 1,5 hetet már kórházban töltöttem. Életem egyik legnehezebb idõszaka volt, fõleg miután Benikém beteg lett, és nem tudtak jönni látogatni.
2009. Peti rengeteget volt vidéken, így nagyon sok idõt töltöttünk hármasban. Próbáltuk megtanulni, hogyan is kell jól funkcionálni négyfõs családként... Szeptemberben pedig Benikém elkezdte az óvodát. Nehéz volt a beilleszkedés, igazából majd egész évben tartott. Közben Julcsika hasrafordult, majd mászni kezdett, és a régi nyugodt életünk fenekestül felfordult: kezdett megmutatkozni, hogy a kisasszony túlságosan is önálló, saját akarattal (de még mekkorával...!) rendelkezõ személyiség...
2010. Januárban Julcsika elkezdett járni, majd motorozni, mostantól nincs megállás... Benivel most kezdjük majd az ottalvást az oviban, és ez az utolsó évem itthon, jövõ évtõl újra dolgozni fogok. Anyukám nyugdíjba ment, és felköltözik, hogy segíteni tudjon. Szóval minden változik körülöttem, körülöttünk. Azt hiszem, nekünk ez a változás éve... Remélem, jó irányba haladunk.
