Egy érdekes, és szerintem ritkán használt funkció a knockout, amivel mindenképp érdemes megismerkedni. A feladat, hogy a szöveg a háttérrel azonos textúrát kapjon.

Hogy lehet ezt megoldani? A leggyakoribb megoldás, hogy egy másolat a háttérből, az kerül a szöveg fölé, majd egy vágómaszkkal hozzárendeljük.

Jöhet rá egy kis árnyék is, hogy kiemelkedjen.

A másik megoldás az, hogy a szöveget kijelölve (a rétegpalettán a Ctrl nyomva tartása mellett katt a szövegréteg T ikonjára). Ebben az esetben a továbbiakban már nincs szükség a szövegrétegre, viszont egyben azt is jelenti, hogy a szövegen már nem tudunk változtatni.

A ritkábban használt – és egyben legjobb – módszer a knockout. A funkció a Layer Styles ablakban található Advanced Blending opció, a „Knockout”. Ahogy a neve is mutatja, „kiüti” egy adott réteg tartalmát az alatta lévő rétegekből. Hogy melyikből, az mindjárt kiderül.

Dupla katt a szövegrétegre a neve melletti szürke részre, mire megnyílik a Layer Style ablak (vagy alul az ikonra és ott a Blending Optionra) A Fill Opacity értéke legyen 0, amire a szöveg el is tűnik, majd a Knockout. A None értelemszerűen azt jelenti, hogy nincs kiütés. A Deep-pel a legalsó, vagyis a háttér réteg fog megjelenni. A képen látszódik, hogy bár a szöveg alatt több réteg is van, a szövegréteg gyakorlatilag lyukat üt az alatta lévő rétegeken keresztül a háttérrétegig.

A Fine Art fotózásra nincs pontos meghatározás, de abban biztos vagyok, hogy a blogon lévő cikkek közül rengeteg olyan van, amit használni lehet egy Fine Art utómunka során.

Ha például egy utazásról készítünk fotókönyvet, a fotókon általában csak minimális korrekciót végzünk. Tulajdonképpen ebben az esetben az a lényeg, hogy dokumentáljuk az eseményeket. Nem szükséges, sőt nem is javasolt, hogy megváltoztassuk a valóságot. A fotó pont úgy nézzen ki, ahogy az az adott pillanatban volt. Lehet rajta kicsit alakítani, hisz a fényképezőgép nem úgy „lát”, mint a szemünk, de pl. az égbolt lecserélése egy teljesen másmilyenre, már nem az emlékek megőrzését szolgálja.

A Fine Art viszont nem arról szól, amit a fényképezőgép lát, hanem amit az alkotója elképzel. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a Fine Art fotográfia minden olyan fényképezőgéppel készített képet leír, amelynek célja esztétikai, vagyis értéke elsősorban a szépségében rejlik.

Természetesen egy-egy ilyet is be lehet szúrni az oldalak közé, de borítónak különösen alkalmas, vagy készíthetsz ilyen technikával valamilyen fali képet is.

Hogy mit is csinálj a fotóval? Erre nem nagyon lehet receptet adni. Ha van egy kis rutinod a képszerkesztésben, akkor egyszerűen kezdj neki. Próbálgasd, mi és hogy változtat a fotón. Melyik az, ami neked tetszik. Mert a lényeg, hogy neked legyen jó ránézni. Hogy aztán ez Fine Art-nak minősül-e, vagy sem, az teljesen lényegtelen.

A CEWE Bingó júliusi feladatai közül a tájképhez ez a fotó keveredett elém. Ezeréves kép, egy 8 mp-es Fujifilm FinePix A800-as géppel készült, amivel csak jpg-ben lehetett fotózni. Ma már egy telefon is jobb képet csinál:) Érdekessé csak az tette, hogy emlékszem a helyre és a kirándulásra, mikor ott voltunk, így kedvem lett kicsit játszani vele.

Szeretem a Camera Raw filtert, mert egy ablakban rengeteg mindent meg lehet oldani. Kezdtem egy alapkorrekcióval. Jpg képnél korlátozottabbak a lehetőségek, de valamit azért lehetett rajta javítani.