Nagyon klassz lett Mivel jelezted, hogy örülsz az építő jellegű hozzászólásoknak, tennék egy javaslatot. Próbálj úgy nézni az ilyen oldalakra, mint ha a valóságban lenne. Tehát van két fotó, a sarka felkunkorodik, az árnyék megadja ezt a hatást. Ez tök jó. A varrás viszont így biztos nem nézhetne ki, ahogy a képen van, mert nem nagyon lehet így egy virágot levarrni, ha mégis, akkor az árnyék ott minimális lenne, hisz a varrás leszorítja. Ha a varrás ott van, akkor esetleg a virág lehetne a másik fotó jobb szélén. "Rögzíteni" lehetne valami kapoccsal, vagy valami masnit tehetsz rá.
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire örülök, hogy időt, fáradtságot pazarolsz rám. Ismétlem magam, csak a kritika visz előre, és bármilyen mélyről indulok, nagyon szeretnék előre menni. (Ha kevés vagyok hozzá, akkor sincs semmi.) Most még nagyon elszánt vagyok, épp ezért nagyon-nagyon hálásan köszönöm.
Egyáltalán nem vagy "mélyen", tök jó oldalakat csinálsz, pláne mióta az Affinity-t használod. És nem teher vagy fáradtság segíteni, hanem öröm, hogy látom, hogy élvezed az alkotást, és minél többet szeretnél tudni
Szeretném elmondani, hogy mindannyian kezdtük valamikor az oldalak alkotását. A tanulásnak pedig sohasincs vége. Mindig van valami új technika, látásmód, stb., amit az ember szeretne megtanulni.
Szinte mindannyiunknak Krissz a legfőbb mestere. Innen indultunk, és mindig ide térünk vissza!
Ezzel az oldaladdal kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy nagyon tetszenek a fotók. Ami pedig különösen tetszik az az, ahogy a két kisebb fotót illesztetted egymáshoz. Kapcsolódnak a part vonalánál, valamint tetszik, ahogy a varrás felső részét is ívbe illesztetted. Számomra az ilyen apró részletek adják a harmóniát. Még megemlítem a címed alakítását is, ami igazán mutatós és tökéletesen simul a fodros vízhez, amelyből mégis kiemelkedik. (Remélem, nem baj, hogy ilyen hosszan írtam! )
Akkor én is hosszan: 2008-tól készítek albumot. Egyik oldal két kép, másikon hat, plusz sok szöveg, milyen jó, hogy minden megmarad. Aztán valahogy rámentem a haladó oldalra, és szájtátva nézegettem, évekig (tényleg!) De, ugye ha Presszert hallgat az ember, nem akar zenét szerezni. Szóval csak bámészkodtam, még egyszer vettem a bátorságot... 66 évesen kezdeni??? De itt annyi segítő kéz van, amit elképzelni sem tudtam. Sok alapdolog is hiányzik, de mivel kevés volt az életemben a kreatív munkára a lehetőség, ez az "alkotás" nagyon nagy örömet jelent nekem. Biztatni nem kell, így is túlbuzgó vagyok, de minden megjegyzést HÁLÁSAN KÖSZÖNÖK.