Oravecz Imre 1972. szeptember címû könyve a kedvencem. Nagyon szeretem, ahogy ír. Úgy ismertem, meg Õt, hogy középiskolában egy szavalóversenyen, ezzel a verssel indult az egyik lány. Rögtön tudtam, hogy olvasni akarom tõle az összes többit is.
Igaz, hogy ez nem egy idézet, hanem az egész vers, de talán megbocsátjátok nekem
"És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós elõjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelõ az idõpont, talán, mert nem volt illõ az alkalom, váratlanul ért, és egyszerûen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni, se méltósággal, se anélkül, sírtam és fenyegetõztem, mint egy gyerek — egyébként akkor cseréltünk elõször és utoljára szerepet —, hogy ezt meg ezt teszem. Fel akartam tartóztatni a véget, holott már nem volt mit feltartóztatni, mert a vég már nem közeledett, már megérkezett és ott volt, mint M. szobrai, akinél megszálltunk, és akinek mûvészete ily módon örökre díszletévé vált a végnek. És csak akkor adtam fel e reménytelen vállalkozást, mikor már ott is éreztem magam körül és magamban a véget, és akartam beváltani a fenyegetõzést, megtenni az “ezt meg ezt”, de nem azért, hogy olyasmiért büntesselek, amit nem követtél el, hanem azért, hogy próbára tegyem a véget. Mintegy végére járjak a végnek, és ráébresszelek, mit veszítesz a véggel. Csak annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tõle, hanem józan maradsz, és együtt érzõn próbálod, ha nem is megszüntetni — mert megszüntetni nem szüntetheted meg —, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen."
Felhasználtam:
Bíró Ági varrás
Anna Aspnes art play
honeydesigns_imeowwwyou
