Ha még nem lenne elég a pacsmagolós technikákból, jöjjön egy újabb variáció. Némi türelem és próbálkozás kell hozzá, mert nem lehet lépésről-lépésre leutánozni. hogy mit hogy kell csinálni, de az alapok ismeretében jó kis móka akkor is, ha rögtön nem lesz tökéletes az eredmény.

A Smudge tool-t az eszköztárban találjuk, ha nincs elől, akkor vagy a Blur, vagy a Sharpen ikont keressük, és alatta rejtőzik el.

Magyarban a maszatoló eszköz elnevezést kapta, mert valóban úgy működik, mintha a fotó egy még nedves festmény lenne, amit jól össze tudunk maszatolni, ha össze-vissza húzogatjuk az ecsetet rajta. Ahhoz, hogy még jól is nézzen ki, nem árt, ha tudjuk, mikor mi történik. Ha kiválasztjuk az eszközt, az opciós sávban látjuk a lehetőségeket:

Bármilyen ecsetet használhatunk, ebben aztán benne van a végtelen kísérletezgetés veszélye is, hisz mindegyik más eredményt ad. Választhatunk a blending módok között is, az erősséggel azt szabályozhatjuk, hogy mennyire maszatoljon. A Sample All Layers az összes látható rétegből vett színeket maszatolja, ha ez nincs bepipálva, akkor csak azokat, amik az aktív rétegen vannak. A Finger Painting minden ecsethúzáskor hozzákever a festőszínből is.

Pár példa, hogy érthetőbb legyen. Ez csak pár ecsetvonás, senki kedvét ne vegye el:)

Alapkép:

10 % erősséggel épp csak egy kicsit keni össze:

Ugyanaz a sima lágy ecset, csak 100%-kal:

Most a Finger Paintig-et bekapcsoltam, és jó élénk lilát választottam festőszínnek, hogy jól látható legyen a hatás. Az erősség itt 50 %:

Ez egy másik ecsettel készült 60%-kal:

Magunknak is készíthetünk ecsetet, de ha egyszerűbb, le is tölthetünk. Én most ezzel  és ezzel próbálkoztam. Amit ki kell tapasztalnunk, hogy milyen fotón mit és hogy használjunk. A maszatolás úgy történik, hogy ahová kattintunk, onnét indul, és arra keni, amerre húzzuk az ecsetet. Itt csak egy irányban húztam egy sima ecsettel.

Finomabb festéshez kisebb ecsetet kell használni, és mindig követni a kontúrokat.

Az eszközhasználaton túl, lehet különböző technikákat alkalmazni. A legegyszerűbb, ha simán a képen dolgozunk, természetesen egy másolaton, hogy az eredeti azért megmaradjon. A kicsit cizelláltabb, bár semmivel sem nehezebb például az, hogy nyitunk egy üres réteget, kitöltjük egy színnel, leginkább valami világos, fehérhez közelálló színnel, amin dolgozni fogunk. A fotóról egy rétegmásolat a tetejére, jól visszahúzott átlátszósággal, ami csak arra szolgál, hogy lássuk is, hol dolgozunk. Az opcióknál a Sample All Layers-t bepipáljuk, és kezdődhet a maszatolás.

Használhatunk rögtön egy textúrált vagy mintás hátteret is, persze csak módjával, ne vigye el az eredeti „festményünket”.

Ezt is lehet még tovább fokozni:) Például a képből rétegmásolat, majd Filter → Filter Gallery → Stylize → Glowing Edges.

Ha megvan, ezt inverteljük a CTRL+I-vel, majd színtelenítjük a SHIFT+CTRL+U-val.  Választunk egy blendinget, nekem most a Linear Burn tetszett, majd lemaszkoljuk róla, ha valami nem tetszik. Így kontúrt adhatunk a képhez.

Ha a kezdeti próbálkozáson túl vagyunk, jöhet egy portré. Szerintem nem érdemes azzal kezdeni, mert egy paradicsomnak nem annyira árt, ha kicsit szétmaszatoljuk, de egy arcnál elég rosszul néz ki:)

Nagyon fontos, hogy gyakran készítsünk pillanatfelvételt, hogy könnyen vissza tudjunk térni egy előző lépéshez, ha valami nem sikerült.

Dolgozhatunk több üres rétegen is, így egy már jó réteg sértetlen marad. Ehhez kapcsoljuk be a Sample All Layers-t. Itt is dolgozhatunk a fotón,  egy színes rétegen, vagy akár egy háttéren is. A réteges maszatolás azért is jó, mert ha valami nem sikerül, a radír eszközzel egyszerűen leradírozzuk, és kezdhetjük elölről.

Ha már rutinosak vagyunk, lehet egy rétegen is, váltogatva az ecseteket meg az erősséget.

A végén még élesíthetünk rajta valamilyen módszerrel, én a High Pass-t választottam.

Ez most ilyenre sikerült:

Ha scrap oldal készül belőle, mehet egy háttérre, és néhány paca sem fog megártani neki.

A portré elkészítése nagyobb odafigyelést követel, de hogy mennyire egyszerű ez egy „impresszionista” festmény esetében, azt egy videóban megmutatom.

Eszter és Évi vállalkoztak rá, hogy kipróbálják a technikát, és leírják a tapasztalataikat.

Eszter két fantasztikus oldalt készített, és a tapasztalatait megosztja veletek:

1. Az arc és nagyobb területek festéséhez az alap ecsetkészlet harmadik ecsetét (Soft Round Pressure Size) használtam, alapvetően színenként haladva (amit nagyjából egy színnel festettem volna a valóságban, azokat festettem itt is az ecset felemelése nélkül). A Strength értékét 30-40% közé állítottam, Normal módban.
2. A szemek fehérjénél bekapcsoltam a a Finger Painting-et, és Lighten módban festettem.
3. Kipróbáltam a Krisssz által ajánlott Glowing Edges filtert is, de én ezen a rétegen is használtam a Smudge eszközt. A viszonylag „sima” területeket magas Strength értékkel, Finger Painting-et bekapcsolva, Lighten módban világosítottam; de az erőteljes vonalakon is finomítottam kicsit, Normál módban, a Finger Painting-et kikapcsolva.
4. Amikor készen voltam, a Ctrl+Alt+Shift+E billentyűkombinációval egyesítettem a rétegeimet egy új rétegen, és a Smudge PS Set 1 Photoshop by FrostBo ecsetkészletből kiválasztva a Smudge 12-t, a Strength-et 5%-ra, az ecset méretét pedig felhúzva 5000-re, egy picit mozdítottam el a rétegen (nagyon érzékeny! már kis mozdításra is elkeni a dolgokat, úgyhogy érdemes vele csínyján bánni). Ezzel kicsit elkeni, „belekeni” a képet a háttérbe.
5. Ha továbblépünk a Smudge eszközön, akkor az újonnan letöltött ecsetkészletekkel festeni is lehet (Brush Tool-lal!). Én a második oldalamon a kocsit azzal színeztem pirosra. Kiválasztottam egy ecsetet, egy erős piros színt, és elkezdtem festeni. Persze az ecset alapbeállításai miatt ez nagyon halvány volt, így az első pár réteg után (amikor már van szín a rétegen!) átállítottam Color Burn módra az ecsetet, és így festettem tovább.

Évi észrevétele:

Ez a technika az IGAZI „festményhatás” elérésének a csúcsa.

A smudge eszközzel már szemeztem tavaly, de a benne rejlő lehetőségeket csak most, ebből a cikkből tanultam meg. A különféle beállítások adta szabadság hatalmas alkotói munkateret ad, és többféle stílusban is alkothatunk. Mert ez, valódi, nagybetűs ALKOTÁS!

Egy fotóból festményt készíteni úgy, hogy szinte érezhetően belenyúlunk a képbe, a felületekbe, a vonalakba, óriási élmény! Elhúzhatjuk a kontúrt, maszatolhatunk kedvünkre, többféle ecsettel is „festhetünk”. Ezzel a technikával dolgozni valóban olyan, mintha egy műteremben lennél: ecset a kezedben, festéktubosok az asztalodon.
Krisssz jó tanár, és klasszul elmagyarázza hogyan csináld. Érdemes Krissz lépésein végigmenni először, és jól megfigyelni a keltett hatásokat.

Én kezdésként egy épület fényképét vettem elő, de ugyanilyen jó lett volna tájfotó is, vagy egy makró fotó.
Emberarccal kezdeni nagy bátorságra vall. 🙂

Nagyon kedvelem az akvarell képeket, ezért most egy ilyet készítettem Rékus épületfotójából.

Köszönöm Krisssz, az újításaid újra és újra feldobják az alkotási kedvünket!

 

És a tiéd milyen lett? 🙂